A comment:com után én is

Tegnap jelent meg a comment:com-on ez a rövid ajánló a Lakástalkshowról. Nagyon örültem a második bekezdésnek, mert azok fontosak nekem, amiket Sixx ott ír: nem akarok úgy kérdezni, mint más, akkor sem, ha úgy kell vagy helyes. Nem is szeretem ezeket a beszélgetéseket interjúknak nevezni. Nem csinálok előinterjút, és valóban nincs “bemelegítés”, viszont néha úgy érzem, hogy az első negyed óra az. És még fontosabb, hogy igen, tényleg arra reflektálok, amit ott és akkor a vendégem mond. Nagyon figyelek, mert nincs más anyagom, csak az ember. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a vendégeim gondolkodnak válasz előtt és közben. És után. És vannak csöndek, és nekem sem mindig azonnal jön a kérdés. Volt, hogy a vendég szabványos kérdéseket várt és sablonokkal, rutinból válaszolt vagy szeretett volna válaszolni. Ilyenkor nem tudunk mit kezdeni egymással, és azon gondolkodom, hogy valamit én nem csinálok jól, mert mégis csak ő a nagyon sikeres és ismert. Ma már úgy vagyok vele: isten ments, hogy olyan sikeres és ismert legyek, mint ő! Nekem ez a sikerem. Az önálló format, meg az, ami én vagyok. Akik a beszélgetések láttán felettem ítélkeznek, nem a vendégemre figyelnek.

comment:comMegint mások mondják azt is, hogy egy ilyen műsor mindig a műsorvezetőről szól, ezért sokkal többet kéne vágni az én közelimet. Szerintem meg milyen érdekes valakinek az arcát figyelni, amikor egy kérdést hallgat!

A műsor 3. évada ér véget nemsokára, ismertsége mégis elenyésző. Tudom, hogy nem azért, mert ne versenyezhetne bármelyik beszélgetőssel, hanem mert alig kapott valamennyi nyilvánosságot az elmúlt három évben. Egyrészt nem szeretek hirdetésre költeni, mert nem akarom megvásárolni az ismertséget, másrészt pedig nem fogom elárulni a vendégeimet, igyekszem vigyázni rájuk. Nem kérdezek bele Stohl balesetébe, Hajós nővérének halálába, de ha elmondják, bontogatom. Finoman, amennyire engedik. Én nem akarok kellemetlen helyzeteket itt. És pláne nem fogom felhívni a Blikket, hogy ezekről nálam beszélnek. Nem, mert itt a kanapén úgy csinálok, mintha megérteném őket, aztán meg eladom az egészet? És lehet, hogy időlegesen nőne a megtekintések száma – bár, a fene tudja, hogy a bulvár közönsége képes lenne-e végignézni ezeket a videókat. És akkor ott is vagyunk a válasznál, hogy miért nincs televízióban ez a műsor.

Ha megosztjátok azokat a részeket, amik tetszettek, köszönöm!

Szeptemberben indul a 3. évad

Tegnap kora délután befutott az email, amit vártam: most már biztos, hogy ősszel folytatódik a Lakástalkshow! Ez már a 3. évad lesz, amivel pedig visszatérek a YouTube-csatornára: az eddigi 12 beszélgetés után újabb 6 vendég érkezik hozzám.

Ma már telefonálgattam, elkezdődött a szervezés: szerencsére ezúttal a vendégek egyeztetésére hosszabb idő áll rendelkezésre. Két igenem már van, és 6 ötletem még arra, kit hívjak meg. Az is biztos, hogy az új epizódokat több és jobb kamerával vesszük majd fel.

Ősztől tehát jönnek az új részek, addig mindenkinek szép nyarat kívánok!

 

Stohl András: “Kicsit olyan volt, mint egy terápia”

Ezt a beszélgetés legvégén mondta Stohl András, aki nagyjából úgy ült le a kanapéra, hogy azért ő nem az a típus, aki nagyon elemezgeti magát. És tényleg nem. Persze én egy kicsit megijedtem, hogy “olyan volt, mint egy terápia”, mert hát azzal bajt is lehet csinálni, ugye… Ezekben az interjúkban néha tényleg szembesítem a vendéget azzal, amit én látok vele kapcsolatban, és hát ez egyrészt kéretlen, másrészt azt én látom, tehát nem feltétlenül a valóság. Amivel nincs is gond, hacsak nem a vendég ezt úgy, ahogy van elhiszi.

A beszélgetés 2012. december 18-án került fel a Lakástalkshow YouTube-csatornájára. Az egyik legjobb interjú lett a sorozatban, azon gondolkodtam, milyen érdekes lenne manapság folytatni… Stohl András… esetleg valaki mással együtt… közönség előtt…

 

Louis C.K. és Conan O’Brien a szomorúságról és boldogságról

Ebben a videóban Louis C.K. szerintem nagyon fontosakat mond az egyedüllétről és arról, hogy mi van, ha jön a szomorúság… Elkezdtem figyelni, aztán nagyon jó kedvem lett! Mindez pedig Conan O’Brien műsorában történt, ami utóbbiról most részletesebben is mesélek.

Az egész ott kezdődik, hogy nagyon szeretem Conan O’Brient, számomra ő a late night show host. Mikor a ’90-es évek közepén elkezdtem ilyen műsorokat nézni, már nem annyira kedveltem Lenot, sokkal inkább szerettem Conan abszurd, saját magára irányuló, néha nyomorult és egyszerre zseniális humorát – az egész műsor humorát. Amikor 2008-ban New Yorkban a Rockefeller Centerben az akkor még NBC-s műsorának felvételén jártam, a bemelegítésnél – nagyon durva! – megölelt. Én igazán akartam vele találkozni.

Continue reading “Louis C.K. és Conan O’Brien a szomorúságról és boldogságról”

Kedves Nézőink! Önök a Lakástalkshowt nézik…

Köszöntök mindenkit! Hosszas bolyongás után végre megtaláltam a Lakástalkshow internetes otthonát. Persze a fő megjelenési platform a YouTube-csatorna marad, és továbbra is létezik a Lakástalkshow Facebook-oldala.

Continue reading “Kedves Nézőink! Önök a Lakástalkshowt nézik…”