Louis C.K. és Conan O’Brien a szomorúságról és boldogságról

Ebben a videóban Louis C.K. szerintem nagyon fontosakat mond az egyedüllétről és arról, hogy mi van, ha jön a szomorúság… Elkezdtem figyelni, aztán nagyon jó kedvem lett! Mindez pedig Conan O’Brien műsorában történt, ami utóbbiról most részletesebben is mesélek.

Az egész ott kezdődik, hogy nagyon szeretem Conan O’Brient, számomra ő a late night show host. Mikor a ’90-es évek közepén elkezdtem ilyen műsorokat nézni, már nem annyira kedveltem Lenot, sokkal inkább szerettem Conan abszurd, saját magára irányuló, néha nyomorult és egyszerre zseniális humorát – az egész műsor humorát. Amikor 2008-ban New Yorkban a Rockefeller Centerben az akkor még NBC-s műsorának felvételén jártam, a bemelegítésnél – nagyon durva! – megölelt. Én igazán akartam vele találkozni.

Continue reading “Louis C.K. és Conan O’Brien a szomorúságról és boldogságról”

Így készülök az őszi szezonra

Ülök a Dunaparton, a Bálnánál, Szécsi Zoltán kávézójában, az Olimpicaféban. Új hely, nagyon finom a kávé! És a kóla… nos, a kóla az sztenderd minőségű. Jéggel, citrom nélkül – a citrommal való kólaivás valami olyan túlfejlesztett civilizációs hülyeség, amire megfejtést még nem találtam, keresem azt a tudatállapotot, ami egy ilyen ötletnek melegágya lehet.

fotó-5

Continue reading “Így készülök az őszi szezonra”