Conan O’Brien és én, meg a late night show

1995 lehetett, amikor 19 évesen teljesen véletlenül rátaláltam a The Tonight Showra, nem is értem, hogy akkoriban hogyan volt olyan csatornánk (azt hiszem, az MSNBC), ahol adták. Teljesen beleszerettem a late night műfajába, minden este néztem Jay Lenot. Aztán felfedeztem Conan O’Brient, aki abszurditásával, öniróniájával, a saját magára, de még a humorára is irányuló humorával teljesen rabul ejtett. Onnantól Leno már nem is volt olyan érdekes. Igyekeztem mindent megtudni a műfajról, Conanről. Mindent, amit a 14,4-es modemen keresztül lehetett. Lenyűgözött a tehetsége, ellenvetés nélkül fogadok el tőle ma is mindent. Határozottan miatta akartam tévével foglalkozni, 1999-ben az Esti Showderhez kerültem … Tovább…Conan O’Brien és én, meg a late night show

Louis C.K. és Conan O’Brien a szomorúságról és boldogságról

Ebben a videóban Louis C.K. szerintem nagyon fontosakat mond az egyedüllétről és arról, hogy mi van, ha jön a szomorúság… Elkezdtem figyelni, aztán nagyon jó kedvem lett! Mindez pedig Conan O’Brien műsorában történt, ami utóbbiról most részletesebben is mesélek. Az egész ott kezdődik, hogy nagyon szeretem Conan O’Brient, számomra ő a late night show host. Mikor a ’90-es évek közepén elkezdtem ilyen műsorokat nézni, már nem annyira kedveltem Lenot, sokkal inkább szerettem Conan abszurd, saját magára irányuló, néha nyomorult és egyszerre zseniális humorát – az egész műsor humorát. Amikor 2008-ban New Yorkban a Rockefeller Centerben az akkor még NBC-s műsorának felvételén jártam, a … Tovább…Louis C.K. és Conan O’Brien a szomorúságról és boldogságról