Louis C.K. és Conan O’Brien a szomorúságról és boldogságról

Ebben a videóban Louis C.K. szerintem nagyon fontosakat mond az egyedüllétről és arról, hogy mi van, ha jön a szomorúság… Elkezdtem figyelni, aztán nagyon jó kedvem lett! Mindez pedig Conan O’Brien műsorában történt, ami utóbbiról most részletesebben is mesélek.

Az egész ott kezdődik, hogy nagyon szeretem Conan O’Brient, számomra ő a late night show host. Mikor a ’90-es évek közepén elkezdtem ilyen műsorokat nézni, már nem annyira kedveltem Lenot, sokkal inkább szerettem Conan abszurd, saját magára irányuló, néha nyomorult és egyszerre zseniális humorát – az egész műsor humorát. Amikor 2008-ban New Yorkban a Rockefeller Centerben az akkor még NBC-s műsorának felvételén jártam, a bemelegítésnél – nagyon durva! – megölelt. Én igazán akartam vele találkozni.

Döbbenetes számomra, hogy őt az a Lorne Michaels választotta ki 1993-ban a feladatra – iszonyatos károgások és ellenszél közepette –, aki pár éve Jimmy Fallont ültette a Late Night asztalához. Jimmy Fallonról számomra menet közben derült ki, hogy nagyon-nagyon jó!

Amiről a fenti videóban Louis C.K. beszél, én is meg szoktam kérdezni a vendégeimet: mi van, amikor teljesen egyedül vannak? Amikor nincs más, amikor és amiben nem segíthet más. Amiről nem tud senki. Mi történik ott? Megijeszt vagy ott vagy nyugalomban?

A jövő héten Lang Györgyivel folytatódik a Lakástalkshow 2. szezonja a tv2.hu-n.

Email this to someoneShare on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on TumblrShare on LinkedInPin on Pinterest