“Az élet érvényesülő ereje vagyunk az univerzumban”

Jill Bolte Taylor olyan kutatási lehetőséget kapott, melyet kevés tudós kívánna önmagának: masszív agyvérzést kapott, és megfigyelte, amint agyfunkciói: mozgása, beszéde, és öntudata, egymás után kapcsoltak ki. Megdöbbentő történet.

Nagyon örülnék, ha végignéznétek ezt a videót – szeretném, ha éreznétek, amit én érzek most. A felismerés döbbenetes. Minden a döntéseinken, a választásainkon múlik – a mostban. Ha keresed az életedben a boldogságot, a könnyűséget, lehet, hogy éppen ezek a gondolatok visznek közelebb.

Többen, többféleképpen közelítik meg ezt a témát, magyarázzák, hogy az elménk nem mi magunk vagyunk – mondja például Eckhart Tolle -, az csak egy eszköz, amit használjunk, ha szükséges. Meg aztán, hogyan csendesítsük el, hogy elérjük a megvilágosodást, a tudatosság állapotába, a mostba kerüljünk. Erre itt van ez a “nekünk való” magyarázat, ésszel felfogható – amire például az Access azt mondja, “ha felfogod, az már régen rossz” (mert ugye, azt már az elméddel csinálod) -, világos mondatok arról, milyen a csend és milyen a zaj, és ezeknek mi közük a bal és a jobb agyféltekéhez.

Aki pedig a rövidebb videókat kedveli, meg Sir Anthony Hopkinsnak inkább hisz, itt egy részlet az Inside the Actors Studio című műsorból, ahol a színész az élet álomszerűségéről beszél.

Kapcsolódó bejegyzés: Siker: legyen vagy elég, ha úgy látszik?

Email this to someoneShare on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on TumblrShare on LinkedInPin on Pinterest